Régi szerelem újból...

Sok éve nem igazán volt lelki erőm vert csipkéhez ülni. Igazság szerint nem is tudtam valódi funkciót találni neki, a szekrénynek nem akartam készíteni. Ne szeretem a terítőket, csak úgy tudom készíteni, hogy "szolgáló Királynői" szerepét be tudja tölteni.Sajnálatos indíttatást adott, hogy nyár végén első igazán meghatározó Mesterem meghalt. Mátray Magdolna, akitől nem csak a technikát, annak tiszteletét, a tervezés folyamatát tanultam, hanem emberséget, tiszteletet, alázatot.
Csipke: 12 méter készült 1 cm szélességben, már nagyon-nagyon vártam a befejezést....

Dió...

A fonalat még nyár végén festettem/festettük ( a Nagyfiam igen serényen részt vett és természetesen a festőlé valahogy bekerült a gumikesztyű alá...., így napokig súrolta, súrolta és súrolta csakhogy nehezen akart kopni.....). Utána kicsit félre lett téve,amikor néhány napja előkerült Nagyfiam kért egy sapit és sálat, olyat, "amit csak Anya tud megcsinálni". Nekem sem kellett több olvadtam, merthát egy 7 esztendős Férfi kérésének ellenállni, minden folyamatban lévőt félretéve kötőtűre kaptam és elkészült:

Egy kis boldogság madár...

ajándékba,remélem sok örömet és mosolyt hoz majd....

2013

Elérkezett az új év, lehetőségeivel,tudásvágyával, kitartásával, szépségével....
Ma délelőtt ezt a szépséget adta, a dombok tetején a Nap gyönyörűen világította meg a kékséget: